DR. NOVÁK PÉTER

Kivételesen elegáns iroda, ahol szinte minden bútor, dísztárgy vagy éppen egy akta roppant precizitássalés jó ízléssel van elhelyezve. Már a váróban is éreztem, hogy itt kizárólag csak jól érezheti magát az ember, hisz azon a helyen, ahol, mint később kiderült, olyanéletre szóló bölcsességekkel lettem gazdagabb, nem is érezheti magát másképp az ember.

Zelina György: Lenyűgöz az irodája.
Dr. Novák Péter: Ez már a harmadik, amit ilyen stílusban alakítottam ki. Budapesten, az Andrássy úton is van egy ügyvédi irodám, ami szinte ugyanilyen hangulatú, de persze kicsit tükrözi az Andrássy út hangulatát. Egerben volt egy irodám a belvárosban a sétáló utcában, de ideköltöztünk a bírósággal szembe, mert így csak az utca túloldalára kell átmenni és ezzel rengeteg időt lehet megspórolni.

− Hogyan került Egerbe?
− Egri származású vagyok. A családom a török korig visszamenőleg egri,édesapám itt a levéltárban utánanézett. Budapesten végeztem az ELTE Jogi Karán. Időszakonként elgondolkodom, hogy Budapestre költözöm. A pesti kollégák is mindig kérdezgetnek, hogy Péter, miért nem költözöl már Budapestre. De én szeretek itt lenni, egrinek vallom magam, szeretem az itteni légkört, a helyi
bíróság hangulatát is. A bíróságoknak megvan a maguk varázsa, különösen a régi klasszikus bírósági épületek tekintélyt parancsolóak. Az épületnek is meg kell adni a tiszteletet, de legfőképpen a szakmának.

− Egernek történelmi hangulata van.
− Egyetemista koromban, amikor hétvégén jöttem haza és megláttam előbb a Bükk hegység vonulatát és az Egert körülölelő dombok tetejét, majd a bazilika tornyait, mindig megnyugvással töltötte el a szívemet, hogy újra itthon vagyok. De Nyíregyházától Székesfehérvárig vállalok ügyeket, a Dél-Dunántúlon már nem, mert az nagyon kiesik. Jó, ha egy ügyvéd több bíróság gyakorlatát ismeri. Szakmailag rengeteget jelent, ha több bírót, ügyészt, ügyvédet, eltérő stílusú tárgyalásvezetést, vád- és védőbeszédeket ismerünk meg. Egy jó ügyvéd, mint a szivacs, magába szívja mindezt, és építkezik, tanul belőle, más ügyeiben is fel tud belőlük bizonyos elemeket használni.

− A kollégái szerint jókora empátia szükséges az önök hivatásában. A büntetőügyek nem viselik meg lelkileg?
− Empátia minden munkához kell. A büntető ügyekben eljáró védő sem mentes az érzelmektől, de nyilvánvaló, hogy ha egy ügyet elvállalunk, akkor a tényekreés a bizonyítékokra kell koncentrálnunk, mert a terhelt védelmét kell ellátnunk. Furcsának tűnhet, de én nem mindig vagyok az ügyfél által elmondott "teljes igazságra" kíváncsi. Nem igaz, hogy csak akkor lehet valakit képviselni, ha ismerem a "teljes igazságot". A védőnek az aktát kell ismernie. Egy ügyvéd akkor tud büntető ügyben képviselni valakit, ha A-Z-ig ismeri az iratokat. A bíró sem a "teljes igazságot" kutatja, mert nem oknyomozó riporter, hanem megkap például egy 3 kötetből álló aktát és a tárgyalás során, a bizonyítékok mérlegelését követően alakítja ki álláspontját és hoz ítéletet.

− Meggyőzött. Az ügyfélnek az a jó, ha ön a bíró fejével tud gondolkodni.
− De természetesen az érzelmek is szerepet játszanak a tárgyalóteremben. Szerencsére a mai napig van egy-két olyan ügy, ami megérint. És szerintem ez így is lesz mindig. Ezt a szakmát csak úgy lehet csinálni, ha az emberéletformaszerűen műveli.Éppen a közelmúltban fordult elő, hogy egy bontóperből egy kisebb jelentőségű büntetőügy lett. Nagyon régi ismerősöm a fiatalember, akit képviseltem, és a
perbeszéd alatt sírógörcsöt kapott, de én is nyeltem a gombócokat. Vannak olyan pillanatok, amelyekért érdemes ezt a szakmát művelni. Hozzá szeretném tenni, hogy ezen a büntető jogterületen megvan az a fantasztikus előny, hogy itt mindig "azonnali" a siker. Ha nincs még ítélet, akkor is számtalan sikert el lehet érni például: szabadlábra helyezéssel, házi őrizet vagy lakhelyelhagyási tilalom elrendelésével, nyomozás megszüntetésével, perújítás elrendelésével, felülvizsgálati indítvány helyt adásával, lefoglalás, zár alá vétel megszüntetésével, stb. Ha pedig a bíróság kedvező ítéletet hoz és ez jogerőre is emelkedik, az minősül nyilván igazi sikernek. Így többszörös a sikerélmény.

− Együtt örül ilyenkor az ügyfelével?
− Természetesen ez jó érzés. Rendkívül fontos, hogy a kollégáktól is kapunk visszajelzést, és tanulhatunk egymástól. Nem csak általam tisztelt és mások által is elismert idősebb kollégáktól, de fiatal, pályakezdő ügyvédjelölttől is hallok olyan perbeszédet, hogy előveszem a tollat és jegyzetelek, mert érdemes rá odafigyelni. Rengeteget tanulunk a felkészült bíróktól, a rutinos ügyészektől is.

− Azt gondoltam, ha van kemény világ, akkor a büntetőügyek világa az. Most kiderült, itt is mennyit számít a lélek.
− Ezt csakis így lehet csinálni. Hidegfejű számításból nagyon torz karriert lehet befutni a büntetőügyek területén is. De néha a legkeményebb büntetőügy is eltörpül egy gusztustalan válóper vagy gyermekelhelyezési per mellett. A kollégáimat az alapján választom ki, hogy emberileg mit látok bennük. Ha jön hozzám egy ügyvédjelölt, nem az a fontos, hogy cum laudéval vagy summa cum laudéval végzett. Értékelem természetesen, hogy jól tanul, de az emberi tényezők igen fontosak. Nálam mind a jelöltek, mind a titkárnők szeretnek munkaidő után is bent maradni, nincs olyan, hogy 4 órakor felállnak és elmennek. És nem azért, mert ezt megkövetelem. Szeretnek itt dolgozni, és ez nekem is jó érzés.

− Hogyan piheni ki magát?
− Alvással. Amint vízszintes helyzetbe kerülök, nyomban elalszom. Ha időm engedi, akkor kerékpározom, úszom, kirándulok. Szeretem a zenét, gyűjtöm is ifjúkoromtól, az 1970-es évektől kezdve. De nem igazi gyűjtőszenvedélyből, hanem élvezetből. Amikor a barátokkal összejövünk, és előszedjük a régi zenéket, az nagyon jó buli. Nekem fontosak a barátok. Nem találkozunk ugyan hetente, de ha bárkinek segítségre van szüksége, akkor számíthatunk egymásra. Több barátom van az ügyvédek között is.

− Mivel foglalkoztak a szülei?
− Mindketten női fodrászok voltak, pontosabban az édesanyám a mai napig dolgozik. A családban nem volt ügyvéd.

− Sikeres embernek tartja magát?
− Sokat dolgozom, de olyat nem jelenthetek ki, hogy "sikeres" vagyok. Dolgozom,és sokszor vagyok eredményes. Inkább ily módon fogom fel ezt.

Mondok egy példát. Ügyvéd barátaimmal beszélgettünk erről. Volt két-három nagy pernyerésem egy-két héten belül, és nagyon kihúztam magam. Már kezdtem elhinni, milyen ügyes ügyvéd vagyok, de utána két hétig csak a negatív dolgok jöttek. Az élet mindig helyrebillenti, kiegyenlíti a dolgokat. Édesapám azt mondta, amikor pályaválasztás előtt álltam, hogy fiam, teljesen mindegy, mi leszel, orvos, tanár, ügyvéd, kőműves vagy közgazdász, de két dologra nagyon figyelj. Törekedj arra, hogy a legjobb legyél a szakmádban, de ne felejtsd el, hogy sosem Te leszel a legjobb. És ez az, amiről én beszélek.

− Büszkék önre a szülei?
− Édesapám sajnos meghalt 21 éves koromban. Anyukám büszke rám. Jól tartja magát, 74 éves lesz jövőre, és a mai napig dolgozik. Én is büszke vagyok rá. Többször kérdeztem tőle, hogy miben segítsek. Azt mondta, fiam, amíg a kezem föl tudom emelni, egy fillérrel sem. Azt hiszem Blanka lányom is büszke rám. Sosem befolyásoltam a pályaválasztásnál az ügyvédség felé. Ettől függetlenül határozott elképzelése, hogy ügyvédnek tanul.

− Jól érzi magát a bőrében?
− Igen, jól érzem magam, boldog vagyok. Annak örülnék, ha az ország egy kicsit mosolygósabb lenne, de ezt már nem az én feladatom megoldani. Sosemérdekelt a politika. A legjobb, ha távol tartjuk magunkat tőle. Mindig mondom, hogy nem forradalmár vagyok, hanem ügyvéd.

− Hogyan tudja magát érzelmileg távol tartani a büntetőügyektől?
− Az első az ügyfelekkel való kapcsolattartás. Minden ügyfél más, de mindenkivel ki kell alakítani egy olyan viszonyt, amikor úgy érzi, hogy jó kezekben van. Ami az ügy erkölcsi részét illeti, nálam kiemelt szerepe van a sértetti kártalanításnak, a reparációnak. Én már akkor is a sértettek hivatalos úton történő kártalanítását képviseltem, amikor Magyarországon még hatályban sem volt a közvetítői eljárás vagy a tevékeny megbánás intézménye. Meg kell mondjam, a bírók igen kevés kivételtől eltekintve nyomatékosan enyhítő körülményként értékelik a sértetti kártérítést. Nem az ígéretét, hanem a megtörtént kártérítést. Ez nálam alapvető szempont. Bármilyen ügyfélről legyen szó, először tágra nyílt
szemmel néz rám, amikor azt mondom neki, hogy ezt oldjuk meg, fizessük ki. De mi a garancia, hogy a bíróság enyhébb ítéletet hoz? Erre általában nincs garancia, de ez a gyakorlat. Úgy veszem észre, hogy mind bírói, mind ügyészi részről egyre elfogadottabb a tevékeny megbánás.

− Létezik olyan, hogy az ügyvéd neveli az ügyfelét?
− Ez nem nevelés. Aki ilyesmire törekszik egy büntetőügyekkel foglalkozó irodában, azt ki kell hajítani, mert szereptévesztésben van. Inkább úgy fogalmaznék, hogy az ügyfél gondolkodásmódját rá kell irányítani arra, hogy jó neki, ha megfizeti az okozott kárt. Van persze olyan, amikor látom, hogy a lelke mélyén az ügyfél is megkönnyebbül. Most volt egy olyan ügyem, amikor idős emberek sérelmére követett el az ügyfél trükkös lopást. Azzal a feltétellel vállaltam az ügyet, hogy az utolsó fillérig visszafizetjük a kárt az idős embereknek. Idetelefonáltak az irodába sírva, hogy el sem tudják hinni, hogy meglopták őket, mégis visszakapták a pénzüket. Nem volt nehéz erre rábeszélni az ügyfelemet, partner volt. Ez nem csak ügyvédi munka.

− Ez erkölcs.
− Nem tudom, mindenesetre jó érzés.

− Ilyenkor büszkeség tölti el?
− Ezt nem így fogom fel. Szerény sem vagyok, de nem szeretem az elbizakodottságot. Ezt követeli a szakma és a humánum. Persze sokszor érzem, hogy a mai világból hiányzik az erkölcs.

− Mi van olyankor, ha bejön az ügyfele, és ezzel az erkölcsi mentalitással nem tud azonosulni?
− Olyat nekem még senki nem mondott, hogy az okozott kárt nem hajlandó visszafizetni, legfeljebb azt, hogy nem tudja. Van mondjuk egy 200 milliós adócsalás, és teljesen bizonyított az ügy. Nyilvánvaló, hogy nyomatékos enyhítő körülmény lenne, ha visszafizetne legalább 100 millió forintot. De ezek sokszor csak virtuális pénzek, a könyvelésbe be lettek állítva, de a pénzt az életben nem látta a szóban forgó ember, és még 10 milliót se tud összeszedni, mert nincs neki. De ettől még az ügyfelem, képviselem és messzemenőkig eljárok azérdekében.

− Szereti az embereket?
− Igen.

− És önmagát?
− Igen, az önzőséggel határos módon. De ez nem probléma, az a probléma, ha valaki nem szereti saját magát.

− Találkozni ilyennel is.
− Nem jó ilyen emberrel találkozni. Aki önmagát nem szereti, az másokat sem szeret. Egyébként jó társasági ember vagyok, de nem szeretem a nagy társasági asztalt. Számomra az a kikapcsolódás, ha maximum négyen ülünk az asztalnál, és nem keresztbe beszélünk, hanem beszélgetünk.

− Milyen céljai vannak még?
− Szeretném ezt a szakmát élvezettel, jókedvvel, jó egészséggel minél tovább folytatni úgy, hogy reggelente borotválkozás közben nyugodtan bele tudok nézni a tükörbe.

− Örülök, hogy megismertem. Köszönöm a beszélgetést.
− Én is köszönöm.

forrás: